Kérdés

Hogyan lehet ma „barátokat szerezni a hamis mammonból”?

Válasz

Olvassuk el az Igét! Luk 16,1-9

Az Úr Jézus azt mondja a 9. versben: szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonból, hogy amikor meghaltok, befogadjanak benneteket az örök hajlékokba. Hogyan lehet a magam pénzével, a magam vagyonával, ami tulajdonképpen Istené, jól sáfárkodni, hogy barátokat szerezzünk, hogy befogadjanak az örök hajlékokba?

Először is nyilvánvaló, hogy egyáltalán nem arról van szó, hogy a pénzen az üdvösséget meg lehet vásárolni. 1Tim 6,17-19: Azoknak, akik gazdagok e világon, mondd meg, hogy ... jót tegyenek, legyenek gazdagok a jó cselekedetekben, legyenek szíves adakozók, közlők, kincset gyűjtvén maguknak jó alapul a jövőre, hogy elnyerjék az örök életet.

Talán ez is félreérthető lehet, ha valaki úgy érti, hogy pénzen az örök életet meg lehet vásárolni. Ezt semmiképpen nem lehet, mert az örök élet csak azé, aki Jézus Krisztus kezéből ingyen kegyelemből elfogadja. De barátokat lehet szerezni a hamis mammonon. Olyan barátokat, akik nemcsak ebben a földi életben, hanem az örökkévalóságban is barátok maradnak.

Mondok néhány példát, amiből jobban meg lehet érteni. Először egy személyeset.

Mikor én gyermek voltam, 10 -14 éves korom között, akkor nagyon szegények voltunk. Édesapám lebetegedett, és volt egy olyan esztendő, amikor se táppénzt nem kapott, se rokkant nyugdíjat, mert közben voltak az 1956-os események, és e miatt semmi bevételünk nem volt. Akkor öten voltunk testvérek, édesanyám otthon volt, és úgy kerestük meg az éves kenyérfejadagot, hogy 11-14 évesen minden nyáron én is egy állami gazdaságban voltam aratni, szedtem a markot, majd a cséplésnél is dolgoztam. Szóval az nehéz idő volt.

Ebben az időben volt nekem egy tanárom, akiről később kiderült, hogy szerzetes pap. Nem sokkal azelőtt oszlatták fel a szerzetesrendeket, és mivel egy tanító szerzetesrendhez tartozott, kaphatott tanári állást a falunkban. S, amikor ő látta, hogy képtelenek a szüleim engem tovább taníttatni, akkor azt mondta, hogy a továbbtanulásomnak minden költségét vállalja. Ruhát vesz, tankönyvet, mindent, mindent, ami kell, csak engedjenek el a szüleim. S, ez így is volt.

Pontosan az történt, hogy ő a hamis mammonból jót cselekedett velem. Én ezt nem fogom elfelejteni neki. Élete végéig barátságot éreztem iránta, és tartottam vele a kapcsolatot. Úgy gondolom, hogy ez az örökkévalóságban is megmarad, bár egészen más a hitbeli felfogásunk, hiszen ő katolikus szerzetes pap volt. Egy dolog van előttem: ő a saját pénzéből, – bár ő is szűkösen élt –, engem és az én szüleimet megsegítette. Barátja lettem, mert a szükségben mellém állt a hamis mammonból.

Ehhez hasonló dolgokat még többet is mondhatnék az életemből. 

Egy másik példát könyvben olvastam. Volt egy testvér, aki arra fordította az összegyűlt pénzét, hogy egy bennszülött törzsnek a nyelvére lefordíttatta a János evangéliumát, és eljuttatta ahhoz a törzshöz, és ott sokan megtértek. Misszionárius is ment hozzájuk, és azt is támogatta. Ha majd az örökkévalóságban, amikor a sáfárságról számot kell adni, megtudják majd ezek a bennszülöttek is, akik hívőkké lettek a János evangéliuma olvasására, hogy ő volt az, aki áldozatot hozott, hogy az összegyűjtött pénzét nem a maga kényelmére használta. Nem arra, hogy eltegye az öreg napjaira. Nem arra, hogy a régi házát, vagy a régi bútorait újra cserélje, hanem ő odaszánta ezt az egészet az Úr oltárára. Jól sáfárkodott vele! Akik megtértek ebből a törzsből, az örökkévalóságban is barátai lesznek ennek az embernek, és a házukba, a szívükbe fogadják.

Nyilvánvaló, hogy olyan embernek soha nem lesz meg ez a baráti kapcsolata azokkal a törzsbeli emberekkel, aki megtehette volna, hogy pl. a Lukács evangéliumát nyomtassa ki nekik, de ő helyette egy többmilliós autót vett magának. 

Mi is sok könyvet és Bibliát kaptunk a szocializmus idején teljesen ingyen. Valakiknek azt ki kellett fizetni, és valakik ki is fizették. Ezek a könyvek igen sokat használtak nagyon sok embernek. Az örökkévalóságban ez mind nyilvánvalóvá lesz, és látni fogjuk világosan ezek értékét, és azokat is, akik jól sáfárkodtak a hamis mammonnal. És azt is, hogy mennyien és kik voltak azok, és miket áldoztak azért, hogy a Biblia egyáltalán fennmaradjon.

Még lehetne a sort folytatni. Egyszer ki fog derülni, hogy ki mennyit áldozott az ő életéből, és ki mire áldozta, és akkor, akik ennek a szellemi áldásából részesültek, mindig barátként fognak arra az emberre tekinteni, és hálásak lesznek neki, noha tudják, hogy elsősorban az Úrnak lehetünk mindenért hálásak.

Hát így lehet szerezni a hamis mammonból barátokat! De arra vigyázzunk, nehogy a magunk feje és érzései után cselekedjünk, hanem az Úr tanácsa és vezetése szerint.  Ámen.